Hogyan készülhetünk fel a klímaváltozás által indukált drasztikus természeti, társadalmi és gazdasági változásokra? Mire kell készülnünk egyáltalán és mikor?
A klímakutatás területén folyamatosan születnek új és fontos publikációk, hiszen van még kutatni való bőven. Amikor a klímaváltozás folyamatairól beszélünk, akkor olyan komplex rendszerben történő jövőbeni változásokat kívánunk előre jelezni, amely magában foglalja többek között a szárazföldi és tengeri ökoszisztémákat, a légköri és óceáni fizikai folyamatokat, a földfelszíni és földalatti geofizikai változásokat, a biodiverzitás trendjeit és a globális szénciklusban zajló tendenciákat is. A természeti változások mellett továbbá figyelembe kell venni a humán rendszerekben zajló folyamatokat is, hiszen a klímaváltozás lefolyásában a technológiai fejlesztések, a gazdasági lehetőségek és a társadalmi igények is fontos befolyásoló tényezőként jelennek meg.
A komplex rendszerekben zajló folyamatok vizsgálata önálló tudományágként is jelen van napjaink tudományos életében. A komplex rendszerek jellemzően nemlineáris dinamikával rendelkeznek, amely gyors átalakulásokat jelenthet, hirtelen változást egy közel stabil állapotból egy jelentősen különböző, de szintén közel stabil másik állapotba. Ez a korábbi folyamatok sebességéhez képest „hirtelen” változás szinte biztosan bekövetkezik, ha az induló állapotból történő elmozdulás elérkezik egy un. határponthoz, amelytől már nincs visszaút. A határpont közelében már látszólag jelentéktelen befolyásoló tényezők is okozhatnak hatalmas változásokat. A komplexitás miatt azonban szinte lehetetlen megmondani, hogy milyen változás, változtatás milyen konkrét következményekhez vezet majd. Mindez jelentősen megnehezíti a változások előrejelzését.
Számtalan kutatás és tudományos publikáció hívja fel a figyelmünket arra, hogy különböző természeti rendszereink ilyen határpontok közelében járnak. Ezek között számosat találunk a klímaváltozás folyamataival összefüggésben is, ld. pl. a „Climate tipping points- too risky to bet against” című írást a Nature-ben vagy a ”Nine tipping points that triggered by climate change” című publikációt. Elkerülhető-e még, hogy átlépjük ezeket a határpontokat? Talán igen, de ahhoz olyan mértékű drasztikus változtatásokat kell végrehajtanunk, amelyekről pl.az IPCC 2018-as jelentése is beszél.
A klímaváltozás folyamatának alakulásával és a humán rendszerekre gyakorolt várható hatásaival a legátfogóbb módon az ENSZ égisze alatt működő IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) foglalkozik rendszeresen közzétett átfogó és speciális jelentéseiben 1992 óta. A 2018 októberében közzétett SR15 jelentés részletesen taglalja, hogy mennyire súlyos következményekkel kell számolnunk, ha nem próbáljuk megváltoztatni a jelenlegi tendenciákat az emberi eredetű üvegházgázkibocsátás drasztikus csökkentésével. „Olyan méretű változtatásokat kell megvalósítani az energia- rendszerekben, a földhasználat módjában, városi és egyéb infrastruktúrákban, valamint ipari rendszerekben, amelyet még sohasem hajtottunk végre az emberiség eddigi történelmében.” -olvasható a jelentésben.
Ezeket a drasztikus lépéseket pedig mihamarabb meg kellene valósítanunk, ha valódi esélyt szeretnénk adni annak, hogy a klímaváltozás legrosszabb következményeit elkerüljük. A klímaváltozás folyamatainak megállítása érdekében tett tudatos intézkedéseket mitigációnak hívjuk.
Mitigáció: az üvegház hatású gázok (elsősorban szén-dioxid) mennyiségének csökkentése a légkörben tudatos emberi tevékenységgel. A világ országainak vezetői 1995 óta minden évben összegyűlnek (COP konferenciák, Conference of the Parties), és intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a globális CO2 kibocsátás csökkentésével megállítsák a globális felmelegedés folyamatát. Ezen időszak alatt az emberi eredetű szén-dioxid kibocsátás közel megduplázódott és a csökkenés helyett évről évre növekszik, ráadásul exponenciális ütemben. A globális mitigációs lépések elégtelenségéről például a Climate Action Tracker oldalán kaphatunk országszintre lebontott elemzést.
Vajon van-e valódi esélye annak, hogy az eddigi - ezzel ellentétes – folyamatok ellenére világ a közeljövőben kollektíven megvilágosodik és közös erőfeszítéssel, rengeteg áldozatot hozva, mitigációs lépésekkel elkerüli a klímaváltozás súlyos negatív következményeit?
Esély és remény természetesen mindig és mindennel kapcsolatban lehet, de érdemes itt felhívni a figyelmet egy nagyon lényeges összefüggésre. Tim Garrett amerikai fizikus világított rá arra, hogy a globális gazdasági növekedés és a világ energia termelése és fogyasztása között szoros összefüggés áll fenn. Az energiatermelés alapvető forrásai pedig túlnyomó részben a fosszilis energiahordozók, melyek felhasználása szén-dioxid kibocsátással jár. Ezek alapján teljesen érthető összefüggés áll fenn a légköri szén-dioxid koncentráció mértéke és a világgazdaság nagysága között (ld. a következő ábrát).
Garrett azt is kimutatta, hogy nincs reális esély arra, hogy a jelenlegi energiatermelési mixet képesek legyünk átállítani megújuló energiaforrásokra olyan ütemben, mellyel elkerülhetnénk a légköri szén-dioxid szint veszélyes mértékűre növekedését. Kutatásaiból az is kiderül, hogy a világgazdaság nagyságának tudatos és jelentős csökkentése, kombinálva egy rendkívül gyors ütemű megújuló energiahordozókra történő átállással teremtheti csak meg az esélyt erre.
A globális világgazdaság jelenlegi modelljének alapvető jellemvonása a növekedésre való törekvés. A növekedés, a jobb élet, a szebb jövő reményével hozzuk mai döntéseinket, hajtjuk végre jelenlegi beruházásainkat és finanszírozzuk azokat jelentős részben hitelek segítségével. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy ez a növekedés megáll vagy tartós recesszióba fordul át. És még kevésbé szeretnénk szándékosan megfordítani ezt a növekedési trendet, melyhez minden lényeges gazdasági mechanizmust, ösztönzőt is meg kellene változtatnunk. Még inkább nehezíti az ilyen horderejű döntések meghozatalát, ha az nem alapul egy általános és nemzetközi konszenzuson, a világ polgárainak széleskörű egyetértésén, elkötelezettségén. A termelés és a fogyasztás csökkentése többlet hátrányt okoz azoknak, akik először hajtják azt végre. Figyelembe véve a piaci versengésre épülő gazdasági mechanizmusokat, és az egyre inkább a nemzeti érdekek előtérbe helyezése irányába változó globális politikai folyamatokat jó eséllyel jósolhatjuk meg, hogy a szándékos „Degrowth” fordulatra a közeljövőben nem fog sor kerülni.
Azonban a gazdasági tevékenységek radikális csökkentése nélkül a klímaváltozás jelenlegi negatív trendjei tovább gyorsulnak majd és ha nem is tervezett módon és szándékosan, a gazdaság visszaesése vélhetően megtörténik majd a radikális hatásokkal járó természeti folyamatok eredményeképpen. És ezen a ponton eljutottunk egy sokakat érdeklő kérdéshez:
Vajon mikor várható egy drasztikus természeti változás, határpont átlépés? Sokan keresik a választ erre a kérdésre, és sokan meg is próbálkoznak a jóslással. Hiszen jósnak kell lennünk ahhoz, hogy pontosan előre jelezzük egy komplex rendszer nemlineáris viselkedését.
Ahhoz viszont már elegendő „egyszerű tudósnak” vagy „gondolkodó és felelős embernek” lenni, hogy ne bizonyosságokban és pontos időpontokban fogalmazzunk, hanem folyamatokban, trendekben és valószínűségekben. A természeti folyamatok alakulását a klímatudósok folyamatosan mérésekkel követik. Rengeteg fizikai jellemzőt mérnek és elemeznek nap, mint nap. Az ezekből levezethető következtetések alapján emelkedik a valószínűségük és gyakorlatilag bármikor bekövetkezhetnek olyan természeti események, amelyek vagy közvetlenül vagy közvetett módon, de drasztikusan érinthetnek bárkit a Földön. Ilyen események már ma is vannak a világ különböző pontjain, ld. pl erdőtüzek, hurrikánok, termés kiesések, stb. A szemünk előtt zajló folyamatok alapján tudatosítanunk kell magunkban, hogy a súlyos következmények bárhol, bármikor és bárkit jelentősen érinthetnek a klímaváltozás közvetlen vagy közvetett hatásai révén. Ha még nem kezdtünk hozzá, ideje felkészülnünk minderre!
A természeti folyamatok sebességére itt egy grafikon, mely az északi sarki jégmennyiség változásának a trendjét mutatja. A lehetséges következményről pedig itt csak annyit, hogy az északi sarki jégtakaró nyári hónapokra történő megszűnése olyan mértékben növeli meg a Föld által elnyelt napenergia mennyiségét, amely megegyezik 25 évnyi szén-dioxid kibocsátás üvegházhatásával!
Adaptáció: felkészülés a klímaváltozás elkerülhetetlen következményeire. Milyen közvetlen és közvetett hatásait ismerjük a klímaváltozásnak? Ezen az oldalon folyamatosan gyűjtik és rendszerezik azokat a kutatási eredményeket, amelyek összefüggést találtak a klímaváltozás eredményeként egyre gyakoribbá és egyre nagyobb mértékűvé váló szélsőséges időjárási események és az ember, ill. az emberi rendszerek között. Több mint 500 féle tudományosan igazolt klímahatást mutattak már ki az emberi egészségre, az élelmiszer termelésre, az ivóvíz ellátásra, biztonságra, gazdasági rendszerekre, infrastruktúrákra. A klímaváltozás hatásait csoportosítja az alábbi ábra grafikus formában:
A sikeres klímaadaptáció kihívásai.
Sajnos nagyon sokan tartanak még ma is ott, hogy a probléma létezését sem ismerik el. Széleskörű egyetértés szükséges arról, hogy a klímaváltozás valós, hatásai drasztikusak lehetnek, és már ma is szükséges tenni azért, hogy ezeket a hatásokat elkerülhessük vagy minimalizálhassuk. E téren biztató, hogy a Pew Researc Center frissen publikált felmérése alapján számos európai országban a klímaváltozást tartják a legfenyegetőbb problémának, megelőzve a fertőző betegségek, kibertámadások vagy éppen a nemzetközi konfliktusok kockázatait.
A klímahatások minden emberre és minden szervezetre egyediek lehetnek, ezért komplex rendszerben, de egyénre, szervezetre szabva kell meghatározni a specifikus kockázatokat, valamint megtervezni és végrehajtani a szükséges lépéseket.
Globális világunkban nem elegendő, ha csak a saját kockázatainkkal foglalkozunk, közvetett módon akkor is érintettek lehetünk, ha a klímahatások a beszállítói hálózatban vagy a vevők körében jelentkeznek.
A klímaváltozással kapcsolatos globális folyamatok mentén jelentős változások várhatók a gazdasági rendszereinkben és a társadalmi elvárásokban is. Ezek is kihatnak majd minden szereplőre csakúgy, mint ahogy ez megtörtént a COVID-19 kapcsán.
Ezen a kihívások és jelenlegi akut problémáink kezelése visszatarthat attól, hogy beindítsuk a szervezeti adaptáció folyamatát, ezzel azonban mégsem érdemes várni. A szervezeti kultúra megteremtése, a feladatok és hatáskörök beillesztése a szervezet működésébe, a szükséges tudás megszerzése időbe telik, miközben az időnek már ma is híján vagyunk. Csak abban reménykedhetünk, hogy a klímahatások nem minket fognak érinteni először, de a felelős vezetői magatartás nem alapozhat reményekre!
Hiába gyógyítgatjuk a COVID-19 által okozott sebeinket, ha eközben a klímaváltozás halálos következményekkel fenyegető veszélyeivel elfelejtünk foglalkozni!