I. Tudatos szint

Klímatudatosság kialakítása

1. Éghajlati hatások megismerése
   1. Az éghajlatváltozás okainak és társadalmi, gazdasági hatásainak széleskörű megértése és elfogadása, a felkészülés megkezdésének legfontosabb lépése. Ez minden munkatársat érint, és egyben az alapját jelenti az összes további lépésnek, beleértve az információ befogadását és feldolgozását is.
2. Legfelsőbb szintű elkötelezettség megteremtése
   1. Az adaptációs program sikeres lebonyolításához elengedhetetlen a felsővezetés elkötelezettsége. A menedzsment minden kulcsszereplőjének ismernie és értenie kell a folyamatokat, azok sebességét, léptkét és összetettségét. Személyes érintettségük tudatosulása teszi lehetővé, hogy megértsék és átlássák a céget fenyegető veszélyeket is, hiszen csak ezt követően lesznek képesek hosszútávú, és a szervezet fennmaradását lehetővé tévő döntéseket hozni.
3. Szervezeti keretek kiépítése
   1. Az éghajlati és környezeti rendszerekben bekövetkező mélyreható változások várható társadalmi és gazdasági hatásai, elkerülhetetlenné teszik, hogy szervezeti szinten önálló részleg, de legalább is erre kijelölt szakember foglalkozzon kizárólagosan a szervezetet érintő hatásokkal, a felkészülés és az alkalmazkodás folyamatával, illetve annak monitorozásával, közvetlen jelentési kötelezettséggel a felsővezetés felé.
4. Szervezeti klímakultúra kialakítása
   1. Az alkalmazkodás és felkészülés folyamatának egyik legfontosabb pillére a szemléletformálás, amely mind a mitigációs, mind az adaptációs célkitűzések megvalósíthatóságának előfeltétele. A munkatársak életmódjának, cselekvésének, gondolkodásának közvetlen befolyásolása tudatosítja bennük saját érintettségüket, az pedig alapvető feltétele annak, hogy azonosulni tudjanak a szervezetben végbemenő változásokkal, messzemenőkig támogatva azokat.

II. Felmérő szint

Állapotfelmérés

1. Klímaismeretek felmérése
   1. Nem lehet elérhető célokat kitűzni, és azokat eredményesen teljesíteni, ha nem ismerjük a kiindulási alapot, amelyhez mérten jutunk előrébb, vagy sem. Így elengedhetetlen a szervezetet alkotó emberek éghajlati változásokkal kapcsolatos ismereteinek, vagy éppen azok hiányának a felmérése. Csak ezek után van rá mód, hogy pótoljuk a hiányosságokat ott, ahol és akinél erre belső igény mutatkozik, hiszen a tájékoztatáson túl, ez a folyamat tárja fel a rejtett emberi erőforrásokat is.
2. Belső humán tartalékok feltárása
   1. A folyamat célja, hogy a szintet teljesítők közül kiválassza azokat a résztvevőket, akiket elkötelezettek a program további részeiben történő aktív részvételben, és pozíciójuk, valamint ismereteik alapján képesek azt értékes gondolatokkal, elképzelésekkel támogatni. A felelős vezetés ezáltal is támogatja a szervezetet, hogy az jövőtudatossá és folyamatos változásra képessé váljon.
3. Múltbéli káresemények azonosítása
   1. Vegyük számba és ismerjük meg a szervezetet ért korábbi káreseményeket úgy súlyosság, mint gyakoriság szempontjából. A szervezet székhelyére, illetve telephelyeire vonatkozó éghajlati és időjárási kockázatok megelőzése érdekében ellenőrizzük le, hogy a szélsőséges időjárási események milyen típusú károkat okoztak a régiónkban az elmúlt időszakban. Ezt követően vegyük figyelembe az időjárási megfigyelések által feltárt jelenlegi tendenciákat, így jó eséllyel ismerhetjük meg, hogy milyen éghajlati viszonyok várhatóak az elkövetkezendő évtizedekben.
4. Értéklánc tagjainak értékelése
   1. Bármely értéklánc csupán annyira erős, mint annak leggyengébb tagja. Hiába teszi meg a vállalat a szükséges klímaadaptációs lépéseket, fejleszti folyamatosan az adaptációs felkészültségét, ha ugyanez nem mondható el a meghatározó partnereiről az értéklánc bármelyik szintjén. Ezért fontos, hogy a vállalat megismerje partnerei felkészültségének szintjét, adott esetben hiányosságait. Célszerű irányukba elvárásokat is megfogalmazni.

III. Elemző szint

Sérülékenység vizsgálat

1. Kockázatok teljeskörű feltárása
   1. A szervezetek éghajlatváltozás hatásainak kezelése céljából végrehajtott alkalmazkodása során a folyamatok sokrétűségéből kell kiindulni. Nem elég a szélsőséges időjárási helyzetek közvetlen vállalati működésre gyakorolt hatásait kezelni, hanem meg kell érteni a másodlagos, és a szállítói láncokat érintő hatásokat is, illetve válaszokat kell találni ezek kezelésére is.
2. Adaptációs lehetőségek vizsgálata
   1. Azokra az alkalmazkodási lehetőségekre szükséges itt összpontosítani, amelyek a szervezet számára legnagyobb kockázatokkal kapcsolatos lehetséges tennivalókra kínálhatnak megoldást. Ezek külső és belső forrásból is származhatnak. Fontos, hogy az összegyűjtött adatok az alkalmazkodási lehetőségek széles spektrumát öleljék fel, ideértve a technológiai, szervezeti, információs, ökoszisztéma-alapú és társadalmi-gazdasági megoldásokat, úgy ágazati, mint ágazatközi szinten is.
3. Belső erőforrások értékelése
   1. Annál eredményesebb lehet az alkalmazkodás előkészítése, és így majd annak folyamata is, mennél pontosabb képet alkothat a menedzsment a valós helyzetről, úgy a külső hatások, mint a belső gyengeségek és erősségek tekintetében egyaránt. Az innovatív humán tőke azonosítása csupán az első lépés, ezt követi a szegmentálás eljárása, amelyben reálisan meg kell határozni, hogy kire, miben és milyen mértékben lehet számítani ebben a feladatban. Ezen túl pedig az adaptációra fordítható anyagi erőforrások felmérése és meghatározása szintén kulcsfontosságú.
4. Társadalmi, gazdasági összefüggések azonosítása
   1. Az előttünk álló évtizedben az egyre gyorsuló éghajlatváltozás és annak társadalmi, gazdasági hatásai, fokozódó nyomást gyakorolnak, és elodázhatatlan feladatokat rónak a vállalatokra. Az éghajlati és környezeti rendszerekben végbemenő változások exponenciális és visszafordíthatatlan folyamatai, és azok társadalmi-gazdasági hatásai olyan jelentős veszteséget okoznak majd az értékláncok egészében, amely nem hagy más lehetőséget a vállalatok számára, mint a bizonytalan kimenetelű alkalmazkodást. Így ezeknek a típusú összefüggéseknek a megismerése és a szervezetre vonatkozó azonosítása, a túlélés feltétele is egyben.

IV. Stratégiai szint

Stratégia alkotás

1. Alternatívák elemzése
   1. Miután az alkalmazkodási lehetőségek azonosítása megtörtént, a következő lépés az opciók részletes leírása és a meghatározott kritériumok alapján történő összeállításuk értékelése. Az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira adott válaszok elemzésekor az intézkedések meghatározott fontosságát tükröző sorrendjét kell felállítani, a ráfordítandó idő, illetve emberi és anyagi erőforrások tekintetében. A részletes költség-haszon elemzés hivatott feltárni, hogy a lehetséges megoldást előnyei felülmúlják-e annak költségeit, illetve mennyivel nagyobbak vagy alacsonyabbak más alternatívákhoz képest.
2. Üzleti célok kitűzése
   1. Szervezeti szinten az éghajlatváltozásra adott válaszként az energiával, a környezetvédelemmel és a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos tájékoztatók, készségek és ismeretek sokféleségét ki kell terjeszteni és be kell építeni az alapvető üzleti folyamatokba, ideértve a termékfejlesztést, a beszerzést, az ellátási lánc menedzsmentjét, a marketinget és a tőkefinanszírozást. A szokásosan elvárt szempontok alapján meghatározott üzleti célokon túl, a menedzsmentnek a továbbiakban az éghajlatváltozás hatásait is figyelembe véve úgy kell stratégiai irányt szabnia, hogy a vállalat a változásokból fakadó negatív hatásokat jelentősen csökkentse, adott esetben akár üzleti előnyre is szert tegyen.
3. Priorítások meghatározása
   1. A lehetséges alternatívák értékelését követően elvégzendő feladat, a megfelelőnek minősített alkalmazkodási lehetőségek kiválasztása és rangsorolása. Erre egy több kritériumot is magában foglaló szempontrendszer használata a legalkalmasabb. Az érintettek bevonása a kiválasztás, súlyozás és döntés folyamatába, nagyban hozzájárulhat a legoptimálisabb és a legszéleskörűbb támogatottsággal rendelkező megoldások azonosításához. Amikor a bizonytalanság a tétlenség okává válhat, az adaptív irányítás elveinek alkalmazása (a rugalmas, és a legtöbb érintett számára előnyös megoldásokra koncentrálás) megkönnyítheti a döntéshozatalt.
4. Adaptációs stratégia véglegesítése
   1. A legfőbb kockázatok azonosítását, és az előnyben részesített alkalmazkodási lehetőségek kiválasztását követően, kialakítható az annak stratégiai kerete. Az elköteleződés kialakítása és kommunikálása, az alapvető sérülékenységi területek és versenyképességi kihívások feltárását követi a stratégia alkotás és a stratégiai célok elérését szolgáló programok megtervezése. A stratégia alkotás során fontos megvizsgálni, hogy a vállalat az éghajlati kockázatok csökkentésén túl milyen módszerekkel javíthatná a versenyképességét, figyelembe véve a digitalizációban és a munkaerőben lévő feltáratlan alkotóerőt, innovációs többletet.

V. Tervező szint

Alkalmazkodás tervezés

1. Ütemterv elkészítése
   1. Az utolsó szint első lépése, a cselekvési terv kidolgozása. Ez egyszersmind összefoglalja a kiválasztott alkalmazkodási lehetőségeket, a szükséges eszközöket és megvalósítás ütemezését. Ezek mellett kitér megvalósítás módjaira, a finanszírozás lehetőségeire, a vállat szerepekre és felelősségi körökre, fennálló hiányosságok megszüntetésére, lehetséges akadályokra és azok leküzdésére, az igényelt emberi és anyagi erőforrások becslésére, a kivitelezés időzítésére és mérőpontjaira, illetve eredményességének nyomon követésére, értékelésére és felülvizsgálatának módjára. A minden részletre kiterjedő cselekvési terv egyértelmű útmutatóként szolgál minden értintett számára, és egyben követhetővé és átláthatóvá is teszi a folyamatokat.
2. Érintettek bevonása
   1. Az alkalmazkodást elősegítő stratégia végrehajtásának biztosításához átfogó megállapodásokra és szoros együttműködésre van szükség minden érintett féllel. A teljes átláthatóság egy elengedhetetlen feltétele az alkalmazkodás sikerének. A felsővezetők részéről a követhetőség, a számon kérhetőség és az elszámoltathatóság a fő szempontok. A gyakorlatban ez egyet jelent a felelősségi körök tisztázásával, a határidők megállapításával és források biztosításával. A szervezet további munkatársainak szempontjából pedig annak láthatósága és érthetősége, hogy mi miért történik, miként érinti az őket, milyen előnyük származik belőle akár egyénileg, akár szervezeti szinten. Ha értik, azonosulnak a feladattal, elkötelezettségük fejlesztésével pedig végeredményben a szervezet alkalmazkodóképessége javul.
3. Ellenőrzés, értékelés
   1. A felkészülés és alkalmazkodás kényszere által szült és növekvő léptékű befektetések, elengedhetetlenné teszik a hatékonyság és eredményesség biztosítását. Az alkalmazkodási folyamat nyomon követéséhez gyakorlatias megközelítésre és egyértelmű céltudatosságra van szükség. A sikeres végrehajtást megfelelő intézkedésekkel kell támogatni, annak figyelemmel kísérésére és értékelésére, hogy az alkalmazkodás folyamata jó úton halad-e, s teljesíti-e az elvárt célkitűzéseket. Az ellenőrzés és értékelés feladatának két kulcsfontosságú kérdésre kell választ adnia: „A megfelelő dolgot csináljuk-e?” illetve, „Megfelelően csináljuk-e a dolgunkat?”. A válaszok megtalálásához elengedhetetlen az érintettek teljeskörű bevonása, és a folyamatos tanulás lehetőségének biztosítása.
4. Jelentések, kommunikáció
   1. Dokumentáljuk a teljes folyamatot, és széles körben tegyük elérhetővé az eredményeket. Úgy a belső (munkatársak, menedzsment), mint a külső (partnerek, nyilvánosság) kommunikáció szempontjából kiváló alapként szolgál az átláthatóság megléte. Az alkalmazkodás kialakításának folyamatában kétségtelenül értékes tanulságokat és tapasztalatokat szerzünk sikeres és eredménytelen próbálkozásokból egyaránt. És ahogy korábbi tapasztalatokat tanulmányozva mi is tanultunk másoktól, úgy mások is tanulhatnak az általunk megszerzett ismeretekből. Ezzel párhuzamosan, minden érintett döntéshozót rendszeresen tájékoztatni kell, és bevonni a lebonyolítás folyamatába, egyértelmű meghatalmazást szerezve tőlük a szükséges lépések és feladatok végrehajtásához.