Világjárvány, recesszió, társadalmi feszültségek - mire készüljünk?

Egyre gyakrabban foglalkoztatja az embereket a kérdés, milyen eshetőségekre készüljenek fel?

Olyan sok viharfelhő van a láthatáron, hogyan is tudnánk így összpontosítani az éghajlatváltozásra, és az általa okozott kihívásokra?

Nem kellene inkább a valódi, aktuális kérdésekre koncentrálnunk?

Vegyük sorra hát ezeket a kérdéseket…

Covid19 – a világjárvány, amiről sejtettük, hogy előbb-utóbb eljön értünk

A Covid19 járvány 2020 eleje óta pusztítja a világot, és mostanra körbe is ért a bolygón. Néhány ember úgy gondolja, hogy a járvány lényegében véget ért, csupán azért, mert az új fertőzések aránya jelentősen csökkent. Ez egy igen rövidlátó megközelítés. Világszinten a napi új fertőzések száma továbbra is növekszik, és egyre gyorsabban. A vírus az egész bolygón jelen van, ezért a tömeges fertőzések következő hulláma nagyon-nagyon valószínű. Az első hullám néhány héten belül terjedt szét, és csupán néhány kezdeti eset okozta. Nincs ok azt feltételezni, hogy a második hullám ne lehetne ennél sokkal rosszabb, miután mindenki visszatért a normális kerékvágásba, miközben a vírus sokkal szélesebb körben elterjedtebb, mint előtte bármikor.

Előrelátó és tervező emberként fájdalmas látni, ahogy ez a járvány kibontakozik, mert más hozzáállással akár elkerülhető is lett volna. Mindenki, aki figyel és tájékozódik, ismeri azokat a tudományos tanulmányokat és előrejelzéseket, amik évek óta figyelmeztetnek egy olyan világjárvány kitörésére, mint a Covid19. Amennyiben a kormányok nagyobb figyelmet szenteltek volna ezeknek intelmeknek, drasztikus, ám rövidtávú intézkedésekkel ideje korán meg lehetett volna fékezni a vírus terjedését.

Jelen állás szerint a világ különböző kormányai már csupán a kialakult helyzetre reagálhatnak, ennek megfelelően a járvány intenzíven terjed tovább és tovább.

Gazdasági válság és globális recesszió

A járványgörbe átmeneti ellaposításának hatalmas ára van. A közösségi távolságtartás, az üzletek bezárása és a hatalmas nemzetközi ellátási láncok megszakadása, egy olyan fokozatosan mélyülő gazdasági visszaeséshez vezet, amelyhez mérten a 2008-a pénzügyi válság jóindulatúnak volt mondható. A munkanélküliség olyan méreteket öltött, mint a Nagy Gazdasági Világválság óta eddig sohasem, és az elkövetkezendő hetekben és hónapokban még nagyon sok vállalkozás fog csődbe menni. A FED, az EKB és más nemzeti bankok úgy nyomtatják a pénzt, mintha gyártanák. Ez akár segítséget jelent rövid távon, akár nem, de biztos, hogy az amúgy is ingatag pénzügyi rendszert még sérülékenyebbé teszi az elkövetkezendő években.

Olaj a társadalmi feszültségek tüzére

Amint az már számtalan alkalommal kiderült, az infláció a szegényeket még szegényebbé teszi. Ez pedig csak még jobban tüzeli a nagyon mély társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó feszültségeket. Az Egyesült Államokon és Európa egyes városain komoly felfordulást okozó zavargások söpörnek végig. Az, hogy ezek a folyamatok lecsendesednek-e, vagy életünk részévé válnak… egyelőre még nem belátható. De még ha szerencsénk is lesz, és a kedélyek megnyugszanak, a jelenlegi helyzet tökéletesen igazolja, a legapróbb szikra is elég ahhoz, hogy a feszültség újra lángra lobbanjon, még sokkal nagyobb hőfokon.

Ezek után mire készüljünk fel?

Tehát az eredeti kérdésre visszatérve. Nem kellene a klímaváltozás helyett a járványra, recesszióra, zavargásokra készülnünk?

A válasz egyszerű:
Aki az éghajlatváltozás következményeire készül, az egyszersmind felkészül minden előbb említett dologra is egyben… sőt. 

Akár emberek százmillióinak kell majd elhagynia otthonát a klímaváltozás hatásai miatt, a nagy ellátási láncok összeomlanak, a globalizált gazdaság lényegében megszűnik.
A nagy terménypusztulások miatt az emberek tömegesen éhezni fognak, és kétségbeesetten küzdenek majd az élelemért az egész világon. Folyamatosan pusztuló környezetünk egyszerűen nem alkalmas közel nyolcmilliárd ember fokozódó szükségleteinek a kielégítésére. Ilyet a bolygó eddig sem tett, mert egyszerűen ezen a szinten nem képes rá. A túlnépesedés és a túlhasználat az egyik fő oka annak, hogy idáig jutottunk.

Alfred Henry Lewis egyszer kijelentette, hogy az emberiséget az anarchiától között mindössze kilenc étkezés választja el.

Nem nehéz elképzelni, hogy mi fog történni társadalmainkban, amikor emberek tömege éhezik, és ami talán még rosszabb, végig kell néznie a családja éhezését. Azt sem nehéz elgondolni, hogy mindez sokkal-sokkal rosszabb lesz, mint azok a zavargások, amelyeket jelenleg az Egyesült Államokban tapasztalunk.

Ezért az egyik leggyakoribb tanács, hogy aki számol ezekkel a folyamatokkal, költözzön el a hatalmas, elidegenedett, önmaga ellátására képtelen és ezért rendkívül sérülékeny nagyvárosokból. Emberibb léptékű, a felkészülés menetét megkönnyítő vidéki életformára váltva. Erről a „Hogyan találjunk az éghajlatváltozás hatásainak ellenálló otthont?” bejegyzésben lehet többet megtudni.

Az új és régi betegségek végtelen sorának megjelenése és terjedése egy fokozódó veszélyforrás. Ez még inkább megszívlelendő annak fényében, hogy a professzionális egészségügyi ellátás egy olyan civilizációs luxus, amihez történelmileg rendkívül rövid idő alatt, és elképesztő mértékben hozzászoktunk. Nem áll majd mindig a rendelkezésünkre. Éppen ezért különös gondot és figyelmet kell fordítanunk az egészségünkre és a tisztaságunkra. A fertőző betegségek megelőzésének ez az elsődleges és legfontosabb módja.

Összefoglalva

Tehát a kezdeti kérdésre adott válasz rövid változata a következő:
Készüljünk az éghajlatváltozásra és annak következményeire, mert akkor képesek leszünk szembenézni minden menet közben adódó kihívással is!

Az éghajlatváltozás az a mindent felülíró veszély, amely minden egyéb problémát magával hoz, és senkit és semmit nem hagy érintetlenül. Ha a gondolkodásmódunkat és az életvitelünket egyaránt az alkalmazkodás szempontjait figyelembe véve alakítjuk, akkor nem csupán nagyon eséllyel nézünk szembe a kihívásokkal, de túlélésünket, sőt akár jól-létünket is megalapozhatjuk.  És mindeközben az egész lényünket formáló ellenállóképességünk is gyarapodik.