Van aki forrón szereti?

Az ember tágtűrésű faj. Ezt már biológia órán megtanultuk, hiszen nagy területen, szinte az egész bolygón megjelent. Elviseli a környezeti tényezők akár szélsőséges változásait is. Azonban bármennyire tágtűrésű legyen is egy faj, az adott területen való megmaradását a Liebig-féle minimum-elv, vagyis az életfeltételeit biztosító tényezők közötti legszűkebb tűréstartomány határozza meg. Magyarán van-e mit innia, ennie, vagy például képes-e még adott körülmények között izzadni, hogy életfunkciói biztosításához kellően lehűtse magát.

Az ember tágtűrésű faj. Hogy mennyire, azt hamarosan mind megtapasztalhatjuk...
 

Meleg helyzet

A Copernicus Climate Change Service, a European State of the Climate című éves jelentésében megállapította, hogy a 2019-es volt az európai kontinens legforróbb éve. A július folyamán mért rekordhőmérséklet hatására erőművek álltak le, vonatok késtek és a jelentős mennyiségű termés száradt el. A klímaváltozás által generált hőhullámok rendkívüli meleget eredményeztek a kontinens számára, és nagyban befolyásolták az ott élő fél milliárd ember hozzáférését az energiához, az élelmiszerekhez és a szállítási szolgáltatásokhoz. Az év folyamán három különálló hőhullám borította be Európát, szélsőségesen forró időjárást okozva. A Copernicus Leaf Area Index átlag alatti lombozatot mutatott Nyugat-Európa, a Balti-tenger és Skandinávia térségében, ahol a talaj nedvességtartalma is messze a sokéves átlag alatt maradt. Ezek a szélsőséges események várhatóan még szélsőségesebbé válhatnak, a megváltozó hőmérsékleti hatások miatt. Valódi és tartós hőmérsékleti rekordok ma nehezen maradnak fenn, ehelyett azt láthatjuk, hogy a legszélsőségesebb rekordok is évről-évre dőlnek meg.

A tizenkét eddig mért legforróbb év közül tizenegy az elmúlt húsz évben volt. Ez az irány nem csupán a hőmérsékleten érhető tetten, de szinte minden egyéb jelenségen, ami kapcsolatos vele. Kiemelkedő és egyre hosszabb hőhullámok, rekord-hőmérsékletek, szélsőséges csapadékmegoszlás... ezek mind jellegzetes események, mégis mind egy kirajzolódó mintázat részei. Az utóbbi öt év európai átlaghőmérséklete, 1 Celsius-fokkal haladta meg a 19. század másdik felében rögzített átlagét. Az elmúlt években a változó éghajlati körülmények befolyásolták az alpesi síközpontok üzemeltetőit, akik jóval kevesebb hóval szembesültek, a folyami hajók kapitányait, akiknek a megszokottnál sokkal alacsonyabb vízállás mellett kellett hajózniuk, és a mezőgazdasági termelőket, akiknek erőteljesen lecsökkent terméshozammal kellett számolniuk.

Jó úton haladunk afelé, hogy 2020 az eddigi legforróbb év legyen, megdöntve a 2016-os év eddigi rekordját. A Copernicus tudósai szerint 50-75%-os az esélye annak, hogy az idei júliusi átlaghőmérséklet jelentősen meghaladja majd az átlagot Nyugat- és Dél-Európa legnagyobb részén. Illetve 60%-os esélyt adnak ugyan ennek, Észak-Amerika keleti és nyugati partvidéke esetében. Ugyanakkor 40%-os eséllyel lesz alacsonyabb a csapadék szintje az ilyenkor elvárható mennyiséghez képest. Ezt látszik alátámasztani, hogy az év első négy hónapja, az eddigi legszárazabbak közé tartozik. A két tényező kombinációjából kibontakozó aszály pedig olyan mértékben hat a haszonnövények – elsősorban a búza és a kukorica – fejlődésére, hogy az akár érzékelhető élelmiszerellátási zavarokat is okozhat majd.

A kiszámíthatatlan időjárás egyre inkább az életünk megszokott részévé válik...
 

A hőhullám jelensége és hatásai

A hőhullám egy szokatlanul meleg időjárás periódus, amely két vagy több napig tart. A hőmérséklet ilyenkor jóval melegebb, az adott régióban megszokott átlagnál. A szélsőséges hőhullámok kiemelkedő hőmérsékleti rekordokat eredményeznek, gyakoriságuk, súlyosságuk és időtartamuk egyaránt növekszik. A gyakran halálos hatású, legalább 20 napos hőhullámok jelenleg a Föld lakosságának 30%-át érintik. Amennyiben az éghajlat felmelegedése a mai ütemben folytatódik, akkor ez az arány 2100-ra elérheti akár a 75%-ot!

A hőhullámot egy magas nyomású légköri rendszer okozza, amely egy adott területen fekszik. Csapdába ejti a maga alatt a hőt, mint egy kemence. A magas nyomású rendszerek lefelé nyomják a levegőt, így a talaj forró levegője nem juthat felsőbb légrétegekbe. Emelkedő levegő nélkül nem alakul ki felhőzet, így nem keletkezik csapadék sem. A Nap csak süti a területet, amíg egy új légköri rendszer nem lesz elég erős ahhoz, hogy elmozdítsa a megrekedt magas nyomású rendszert. Az éghajlatváltozás növeli a hőhullámokat azáltal, hogy megemeli a Föld átlaghőmérsékletét.

Az északi féltekén a globális felmelegedés megváltoztatja a légköri áramlatokat, így többek között a Jet Stream-et is. Ez lényegében olyan, mint egy légköri folyó, amely akkor alakul ki, amikor a sarkvidéki hideg levegő, a trópusi meleg levegővel találkozik. Ám a Északi-sarkvidék sokkal gyorsabban melegszik a Egyenlítő vidékénél, így a Jet Stream áramlása lelassul, és egy széteső, pangó hullámformává alakul. Ez teszi lehetővé, hogy a hőhullámok hosszab ideig egyhelyben maradjanak.

Egy melegedő világban élünk. Az átlagos globális hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan nő a szélsőségesen meleg hőmérsékletű időszakok valószínűsége is.  Ezek pedig korábbi, hosszabb és gyakoribb hőhullámokat eredményeznek. A hőhullámok jelenleg ismétlődő kihívást jelentenek minden lakott kontinensen, és egyre nagyobb veszélyt az emberi életre és a jólétre, különösen azokban a városokban, ahol az épített környezet még növeli is a hőhatást. Ez azért kiemelkedő fontosságú, mert 2050-re a világ népességének közel 70%-a várhatóan városokban él majd, így rendkívüli hőhatásnak lesz kitéve. A hőhullámoknak egymásra épülő társadalmi, ökológiai és gazdasági következményei vannak rövid és hosszú távon egyaránt.

A hőhullám a szélsőséges hőmérséklettel összefüggő betegségek kialakulásához, és akár halálhoz is vezethet az idősebb, a rosszabb körülmények között, illetve a városokban élő, és a szabad térben dolgozók esetében. A 2003-as európai hőhullámok idején a becslések szerint nagyjából 70.000 ember halt mega magas hőmérséklet következtében, és csak az Egyesült Királyságban a hőhullámok egészségügyi következményeivel kapcsolatos kiadások elérték a 41 millió fontot. A hőhulámok súlyosbítják a városi hőszigetek hatásait, felerősítve az épített környezet amúgy is magasabb hőmérsékletét, valamint az ózon képződéséből eredő, az egészségre veszélyes levegőminőséget eredményezve. A hőhulllámokhoz kapcsolódó elhalálozás várhatóan magasabb lesz a városokban, és különösen azokban ahol a magas népsűrűség, az egészségügyi ellátásokhoz történő korlátozott hozzáférés, a magasabb légszennyezettség és a kevesebb zöld felület még sérülékenyebbé teszi az embereket.

A hőhullámok évente több ezer ember haláláért felelősek, és olyan további események kiváltói, mint a tűzvész, vagy az elektromos hálózatok meghibásodása. 2000 és 2016 között az intenzív hőhullámoknak kitett emberek száma becslések szerint 125 millióval nőtt. Az urbanizáció pedig tovább fokozza a problémát. A hőguta, a kiszáradás, a szív- és érrendszeri, valamint egyéb magas hőmérséklet okozta betegségek súlyos egészségügyi kockázatoknak tekintendők. Az izzadás képességét csökkentő gyógyszereket használó emberek szintén veszélyeztetettek. Az alkoholfogyasztás pedig nagy mértékben növeli a kiszáradás veszélyét.
 

Az elmúlt 30 évben a hőhullámok több embert öltek meg, mint az összes időjárással összefüggő egyéb természeti katasztrófa együttesen. A hőhullámok négy módon válhatnak halálossá:

1. A hőstressz kiszáradást és a sóveszteséget okoz. Ez felborítja a test kémiai egyensúlyát.

2. Ahogy a test megpróbál lehűlni, túlterhelheti a szívet. Ez a szívbetegségben szenvedő emberek esetében a szerv leállásához vezethet.

3. Amikor a test testhőmérséklete 40 Celsius-fok fölé emelkedik, a verejtékezés leáll, a test maghőmérséklete megemelkedik, a bőr kipirul és forróvá válik, majd a keringés rendszere fokozatosan összeomlik.

4. Az emberek vízbe fulladnak, miközben megpróbálnak lehűlni a tavakban és folyókban.
 

Gazdasági következmények

A hőhullámok során a gazdasági szektor több területén tapasztalható csökkent munkaképesség, különösen a mezőgazdaságban és az építőiparban. Globális szinten a munkaidő 2%-a tekinthető elveszettnek, azért mert vagy túl meleg van a munkavégzéshez, vagy azért mert a munkavállalóknak lassabban kell dolgozniuk. A munkahelyi hőstressz miatt elveszített termelékenység - különösen a fejlődő országokban - 2030-ra várhatóan évente 4,2 milliárd dollár lesz.

A hűtés iránti növekvő keresletből fakadó többlet energiaigény az emberek, a vállalkozások és a kormányok számára is jelentős költségekkel jár. Az energiahálózatok gyakran nem képesek továbbítani a városok légkondicionálásához szükséges többlet energiát a hőhullámok során. Ez nemcsak a szén-alapú energiaforrásokból származó kibocsátások megnövekedését eredményezi, hanem az energiahálózatok meghibásodását, a vállalkozások, kórházak és a kritikus infrastruktúra energiaellátásának zavarait is – a termelékenység csökkenését, az energiaszektor költségeinek növekedését, adott esetben az életmentő egészségügyi szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférést vonva maga után.

A villamosenergia-hálózat felkészítése a megnövekedő igényekre egy olyan sürgető kihívás, amelynek elmulasztása emberéletekben lesz mérhető. A várható szélsőséges hőhatásokat figyelembevéve, a hűtött környezethez való hozzáférést alapvető szükségletnek kell majd tekinteni, nem pusztán egészségügyi vagy termelékenységi okokból, de bizonyos esetekben akár a túlélés érdekében is! A meleg időszak korábban kezdődik, hosszabb ideig tart és intenzívebbé válik. A hőhullámok megdöbbentő veszteségeket okoznak a termelékenységben is. Csak a tavalyi évben egy felfoghatatlan mértékű, 153 milliárd órás munkaidő veszteséget eredményezett az, hogy túl forró volt a hőmérséklet a munkavégzéshez, de sok esetben még a szabadban tartózkodáshoz is. Ez egy 62 milliárd órás növekedés 2000-hez képest. Másképpen megfogalmazva ez azt jelenti, hogy a világ népesség 45%-ának egy heti munkája veszett el.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tavaly megjelent tanulmányában arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos hőstressz növekedésének eredményekképpen, a termelékenységben 80 millió munkahelynek megfelelő csökkenés várható. A hőhullámok legnagyobb valószínűséggel a szabadban élőket, vagy az ott dolgozókat érintik. A legnagyobb kitettségűek az építőipar, a logisztika, illetve a mezőgazdaság területei. Szintén veszélyeztetettek azok, akik nem rendelkeznek légkondícionáló berendezéssel. Mára egyértelművé vált, hogy a hőhullámok közvetlen hatással lehetnek arra, hogy a munkavállalók mennyit termelnek és keresnek egy adott napon. A legfrissebb kutatások szerint egy forró nap a termelékenységet akár 24–28%-kal is csökkentheti. A munkavállalói termelékenység minden Celsius-foknál 2% -kal csökken a normál szobahőmérséklet felett!

Az adatok tanulsága szerint a hőmérséklet emelkedése összefügg az erőszakos bűncselekménytípusok növekedésével is. A kutatók becslése szerint ezek kb. kétharmadát olyan bűncselekmények képezik, amelyek egyébként nem történtek volna meg. A magas hőmérséklet ingerlő hatású, és az általa okozott kellemetlenségek – beleértve álmatlanságot is – jóval induatosabbá tehetik az embereket. Egy átlagos, 15-20°C hőmérsékletű napot összevetve, egy jóval melegebb 27-32°C hőmérsékletűvel, az eredmény olyan mértékű boldogságcsökkenést mutat, amely az embereket egy vasárnap és egy hétfő közötti váltásban jellemzi. Ez egy speciális élettani reakció, amely dühösebbé és türelmetlenebbé teszi az minket. Egyes tanulmányok, a magasabb hőmérséklet emberekre gyakorolt hatását az alacsonyabb kognitív funkciókkal, a megnövekedett pulzussal, a magasabb tesztoszterontermeléssel és még a normálnál is lassabban haladó idő észlelésével hozzák összefüggésbe.

Európában tíz év múlva a hőhullámos napok száma elérheti az évi 40-et. 2030-ra ezek akár 2 ezer milliárd eurós veszteséghez is vezethetnek a munkát érintő termelékenység kapcsán, valamint  a maihoz képest akár ötször ennyi ember halálát is okozhatják majd. A klíma és az időjárás jelenségeire elenyésző befolyással bírunk. A szélsőséges hatások által okozott gazdasági és egészségügyi károkat ellenben megfelelő felkészüléssel viszont jelentősen enyhíthetjük, akár el is kerülhetjük. Ennek jelentőségét ne lehet túlbecsülni, amikor emberéletekről van szó.
 

Nem egy probléma, hanem új korszak

A vállalaton belül az életképes klímaadaptációs stratégia és akcióterv megvalósításának elsődleges feltétele, a folyamat legfelsőbb szintű támogatása, a vállalatvezetés maradéktalan elkötelezettsége.

A társaságokon belül az igazgatótanács - mint a legjelentősebb és végső soron a részvényesek felé elszámoltatható irányító testület - felel az éghajlattal kapcsolatos hatások hatékony kezelésének felügyeletéért. Így gondoskodnia kell arról, hogy az éghajlati kockázatok kezelésére elérhető lehetőségek a vállalati stratégia meghatározó részévé váljanak. A hatékony végrehajtáshoz azonban a vezetőknek megfelelő eszközökre van szükségük a lehető legjobb döntések meghozatalához, a szervezet hosszú távú ellenálló képességének biztosítása érdekében.

Klímatudatos Vállalatirányítási Alapevek:

• Növelje a témával kapcsolatos tudatosságot  és felelősségvállalást, úgy a vezetőség, mint a munkavállalók körében.
• Gyarapítsa az igazgatóság tagjainak ismereteit az éghajlati kockázatok kezelésével és enyhítésével kapcsolatos lehetőségekkel kapcsolatban.
• Erősítse meg a menedzsment kompetenciáit az éghajlatváltozás kérdéseivel összefüggő területeken, a befektetésekkel kapcsolatos megalapozott döntéshozatal, a vállalkozás és a rendszerszintű kockázat hatékony felügyelete, valamint a sikeres hosszú távú stratégiai tervezés lehetővé tétele érdekében.

A gyorsuló klímaváltozás és annak rendkívül szerteágazó és összetett negatív hatásai, gyökeresen átalakítják a környezeti, társadalmi, gazdasági viszonyokat. Ahhoz, hogy egy vállalat a változásokból fakadó negatív hatásokat jelentősen csökkentse, adott esetben akár üzleti előnyre is szert tegyen, fel kell mérnie a várható kockázatokat, és egy adaptációs program segítségével, mérhető módon, egységes és struktúrált rendszerben kell kezelnie azokat.

A Cassandra Program keretében kifejlesztett CASSee vállalati klímaadaptációs eszköz lehetőséget kínál azon cégek és intézmények számára, amelyek valóban értik és érzik a változások súlyát és jelentőségét. Lehetőséget arra, hogy megértsék saját gyenge pontjaikat, majd belső erőforrásaikra támaszkodva, azokat fejlesztve készüljenek fel, egy rendkívül összetett és ismeretlen jövőre.

Készülj fel a CASSee-vel!